10.1.11. Idézőjel

Idézőjelet használunk folyó szövegben szöveg idézésekor, fogalommeghatározásokban a meghatározandó kifejezés, valamint helyesbítésekben a régi és az új szövegrész kiemelésére.

„[…]” »[…]« ’[…]’

Az elsődleges idézőjel kezdő jele alsó helyzetű, 99-es alakú, berekesztő párja ugyanilyen formájú, de felső helyzetben van. A másodlagos idézőjelet, az ún. lúdlábat idézeten belüli idézőjelként használjuk, a kezdő jel „nyílhegye” jobbra, a berekesztőé balra, vagyis a közrezárt részre mutat, ellentétben a francia elsődleges idézőjellel. A harmadlagos idézőjel (félidézőjel) a következő a hierarchiában, két jele egymással egyező irányú, a kezdő és a záró idézőjel egyaránt 9-es alakú.

Fogalommeghatározásokban a meghatározandó kifejezés idézőjelben szerepel, nem dőlt betűvel.

Helyesbítésekben a régi és az új szövegrész idézőjelben van, kivéve, ha az egész jogi aktust helyesbítjük (lásd a 10.7.1. pontot):

Folyó szövegben szöveget idézőjelben idézünk, újság vagy kiadvány címét pedig dőlt betűvel. Dőlt betűvel írjuk a latin kifejezéseket is.

A toldalékot is kurziváljuk, kivéve, ha kötőjellel kapcsolódik a címhez:

Idézőjelbe tett, határozott névelővel kezdődő dokumentumcímek esetében a névelő az idézőjelen belül szerepel:

Lásd még a 4.2.3. pontot (idézőjelek) és az 5.10. pontot (az idézetek központozása). A címek írásmódjával és toldalékolásával kapcsolatban lásd a 10.2. pontot.